A lassú foton

A lassú foton
A napfény csodálatos dolog:
melegíti bőrünket,
éltető energiával látja el a növényeket és az állatokat.
Ezt a napfényt tartjuk a földi élet alapvető forrásának.
A fizikusok egészen pontosan le tudják írni a természetét:
a napfény tulajdonképpen elektromágneses sugárzás
amely hullámformában terjedő részecskékből,
fotonokból áll.
A foton a Napban végbemenő
magfúziós folyamatok
egyik mellékterméke:
a csillag középpontjában lévő
iszonyú nyomás hatására
a hidrogénatommagok összepréselődnek,
és hélium attommagok képződnek belőlük.
Az új magok tömege kisebb
a hidrogén atommagokéhoz képest.
A különbség
energiává alakul
és sugárzás formájában távozik:
ennek az alapvető eleme a foton.
A foton a leggyorsabb részecske a világegyetemben:
ha semmi nem gátolja mozgását,
akkor 300 millió métert tesz meg másodpercenként.
Ezt nevezzük fénysebességnek.
Ilyen tempóval
a foton a Nap felszínétől
8 perc alatt ér a Földre.
Azonban a Földünket napjainkban melegítő napsugarak
nagyon régen,
még az utolsó jégkorszak előtt keletkeztek.
Mi történt ez alatt a hosszú idő alatt?
A késlekedés magyarázata az,
hogy a foton
sűrű közegben
nem tud egyenes úton haladni:
minduntalan beleütközik valamibe.
A Nap belseje olyan sűrű,
hogy fotonunk 2 cm-t nem tud megtenni anélkül,
hogy valamilyen részecskével ne ütközne.
Mintha a Nap belseje egy hatalmas flipper-gép lenne,
egy játszma pedig több százezer évig is eltarthatna!